Történetem elég régre, 1968-ra tekint vissza a csúszda életében. Akkor, ha ezt a szót kiejtette valaki a száján „csúszda”, senkinek sem jutott más az eszébe, mint a játszótéren elterülő acél görgős monstrum.
Persze, már akkor is nagy élvezettel használták a gyerekek. Ezen a szerkezeten a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki szívesen időzött.
A kicsik teleszórták a görgők közti réseket apró kaviccsal, ettől időközönként élesen csikorgó hangot adott.
A nagyobbacskák fadarabokkal felszerelkezve órákon át elfoglalták magukat a tisztogatásával.
Lehetett rajta csúszni ülve, guggolva, hason. Az ügyesebbek külön mutatványokat fejlesztettek ki rajta.
Aztán jöttek a „nagyfiúk”, akik büszkeséggel dagadó mellkassal mutatták be tudományukat, az egyensúlyozva állva csúszást.
Sajnos ilyesmiből adódóan balesetek helyszínévé is vált néha.
De ez a szerkezet akkor is „A” csúszda volt. Minden gyerek életében meghatározó szerepet töltött be, legyen az fiú, vagy lány. Helyettesítette a mai modern játékok nagyrészét. A mozgás coordinálásán kívül egységes kis csapattá kovácsolta a használóit.
